February 20, 2019

Please reload

Recent Posts

I'm busy working on my blog posts. Watch this space!

Please reload

Featured Posts

Lehet-e környezetbarát a gyógypedagógiai munka?

March 25, 2018

A környezetvédelem, fenntarthatóság, és ehhez kapcsolódóan a hulladék – és vegyszerminimalizálás már régóta fontos része az életemnek, csakúgy, mint maga a gyógypedagógia. Eddig azonban valamiért sosem gondoltam, hogy a kettő akár össze is kapcsolható.

Nem is olyan régen azonban saját helyre költöztettem a foglalkozásokat, így kénytelen voltam szembesülni azzal, mennyi hulladék és vegyszer kíséri egy rendelő életét. Mivel a háztartásunkban már régóta törekszünk a környezetbarát megoldásokra, itt volt a lehetőség, hogy ezeket átültessük a munkámba is. Az alábbi cikkben összefoglalom, milyen változtatásokkal próbálunk hozzájárulni ahhoz, hogy a rendelő ne csak gyerekbarát, de környezetbarát is legyen.

​1. Játékok, fejlesztő eszközök

A fejlesztő eszközök beszerzésénél fontos szempont, hogy minimalizáljuk az egyszer használatos papír alapú feladatlapokat. Az egyik tanév kezdetén úgy döntöttem, hogy számolni fogom, hány oldalnyi papírlapot használok el, és döbbenetes volt az eredmény: mivel ezek a fejlesztőlapok egyenként kb. 5-10 perc alatt el is készülnek, így napi szinten is rengeteg fogyott belőlük. Még a tanév felénél sem tartottam, amikor elértem a 8000.! oldalt. Ez egyébként forintban mérve is tetemes mennyiség, ráadásul utáltam állandóan sorban állni a fénymásolósnál. Azóta fénymásolt lapokat és munkafüzeteket egyáltalán nem használok fejlesztéshez. (Vizsgálatoknál sajnos muszáj, de ez minimális mennyiségű papír nálam még éves szinten is). Szóval ezek helyett nekünk nagyon bejöttek egyrészt a számítógépes fejlesztőszoftverek, másrészt pedig a Logico és LÜK eszközei. Ezek teljes mértékben képesek kiváltani a papírlapokat, akárhányszor újrahasználhatóak és kivitelezésükben is sokkal igényesebbek. Az egyetlen ellenérv, amit ezekkel kapcsolatban kollégáktól hallani szoktam, hogy nem lehet lefűzni a megoldott feladatokat a gyerek mappájába. Nos, nálam nincs is mappájuk, illetve van, csak nem papíralapon (éljen a vállalkozói szabadság!). A számítógépes mappába pedig tökéletesen megfelel az is, ha a megoldott feladatokat befotózom és úgy tárolom. Mivel mindkét esetben strapabíró műanyag eszközökről van szó, könnyen és egyszerűen tisztíthatóak ecetes áztatással.

Az egyéb fejlesztőjátékoknál az időtállóság nagyon fontos szempont, és persze könnyen tisztíthatónak is kell lenniük. Kifejezetten kedvelem egyébként a Marbushka játékait, mivel műanyagmentes és minimálisan csomagolt játékokat készítenek, melyek igen tartósak is.

Papírt kizárólag rajzoláshoz, festéshez használunk, akkor pedig újrahasznosítottat.

A gyurma és a festékek egy része házilag készül. Ezek minősége kifogástalan, ráadásul kevés macerával és fillérekből készülnek el. Azért csak részben vették át a bolti festékek és gyurmák helyét, mert nincs mindig időm, kedvem és energiám ezeket itthon előre elkészíteni. Ha pedig nincs, akkor muszáj megvennem, mert ezek nélkül nem fejlesztés a fejlesztés. De ha valakinek van kedve és energiája hozzá, bátran nézzen szét a neten, rengeteg jól bevált recepttel lehet találkozni. Nagy előnyük az olcsóságukon kívül, hogy mivel egyszerű háztartási alapanyagokból készülnek (pl. liszt, ételszínezék stb), akkor sem kell megijedni, ha netán a gyerek vagy valamelyik állat fogyaszt belőlük. Fenntarthatósági szempontból pedig jelentős mennyiségű csomagolóanyagot tudunk így megspórolni (nekem havi szinten kb. 1 kilogrammnyi festékes tégely kerül a kukába, ha nem volt időm házilag készíteni).

Gyakran felmerül, hogy készítünk-e „hulladékból” különféle kézműves dolgokat a foglalkozásokon. Pl. wc papír gurigából készült állatkákat, teafilteres képeket stb. A válaszom azért a nem, mert az így elkészült alkotásokkal kapcsolatban azt tapasztaltam, hogy meglehetősen rövid életűek. A gyerek hazaviszi, és vagy pikk-pakk tönkremegy a használatban és úgy landol a kukában, vagy nem is használja, de úgyis landol a kukában. Ajándékokat, játékokat, kézműves dolgokat akkor éri meg újrahasznált alapanyagokból készíteni, ha feltételezhetően sokáig használatban marad. Egyébként az a baj velük, hogy az elkészítés során rendszerint olyan anyagokat keverünk hozzájuk, amik már a szelektív gyűjtést is megakadályozzák, ami még mindig jobb sors lett volna nekik, mint a kommunálisban landolni.

 

 

 

2. Takarítás

A takarítás meglehetősen sarkalatos pont, mivel egy olyan helyiségnek, ahová folyamatosan gyerekek járnak, ráadásul állatterápiás foglalkozásokra, muszáj tisztának lennie.

A napi szintű porszívózást napi szintű felmosás követi, melyhez mosószódát használunk teafaolajjal. Ha szükséges, még pluszban ecet is bevethető. A törölgetést mikroszálas kendővel végezzük, így ezt sima vízzel meg tudjuk oldani, időnként ecettel kiegészítve. Az ablakmosás szintén ecettel történik.

Szőnyegből olyat használunk, ami méretéből és anyagából adódóan alkalmas arra, hogy berakjam a mosógépbe, így külön szőnyegtisztító sprayt egyáltalán nem igényel. A bútorok is mosható kárpittal rendelkeznek, így rájuk ugyanez vonatkozik. Ha pedig mosni kell, az ecet, az illóolajok és a mosószóda ismét visszajön a képbe, tehát a takarítás vegyszermentes megoldása egyáltalán nem igényel plusz erőfeszítéseket. A mosószóda használata ráadásul jóval kevesebb hulladékkal is jár, mintha felmosáshoz gyártott folyadékokat használnánk.

 

 

 

3. WC

Lehet, hogy ez meglepő, de WC az egyik legtöbb hulladékot termelő helyiség, legalábbis, ha egy fejlesztő központban helyezkedik el.

A folyékony szappanból rengeteg fogy, ezáltal nagy mennyiségű műanyag hulladék termelődik. A szintén egyre elterjedtebb papírtörlőket pedig inkább ne is említsük. Ennél több már csak wc papírból fogy, így ezekre mindenképpen érdemes odafigyelni.

 

A folyékony szappannak kiváló alternatívája a hagyományos szappan. Nálunk párhuzamosan kettő is fut mindig, így van idejük kiszáradni az intenzív igénybevétel mellett is. Még ha csomagolással együtt vesszük is meg, az esetek nagy részében ez vagy papír, vagy pedig minimális műanyag csomagolóanyagot jelent, pláne egy folyékony szappannal összevetve. Még ennél is jobb azonban, hogy bizonyos helyeken teljesen csomagolásmentesen, saját kis hordozóban is el tudjuk hozni. Külön emiatt nyilván nem megyünk fel Pestre, de ha már amúgy is arra járunk, bemegyünk egy nagyobb mennyiségű szappanadagért, ami gond nélkül, akár fél évig is eláll a szekrényben. A szappan használatával rengeteg hulladékot megspórolunk. Egyrészt azért, mert a folyékony szappan esetében magát a hozzáadott vizet is be kell ugye csomagolni, másrészt ebből adódóan a szállítása is nagyobb energiát, több helyet igényel.

És ha már környezetbarát szappan, akkor mindjárt arra is érdemes odafigyelni, hogy pálmaolajmentes legyen, és lehetőleg hazai termék. Kizárólag olyan szappanokat használunk, melyeket nem teszteltek állatokon, valamint megfelelnek a vegyszermentesség alapelveinek is.

A környezet kímélése mellett a pénztárcánkat is kíméli egyébként, mert ha valaki látott már gyereket folyékony szappannal kezet mosni, az bizonyára el tudja képzelni, mekkora adagok mennek pocsékba. A szappan ilyen szempontból sokkal hatékonyabb.

A papírtörlők használatát már rögtön az elején elvetettük, ezek helyett szintén a hagyományos módszert alkalmazzuk, méghozzá a jól megszokott törölközők képében. Igen, gyakran kell őket mosni, de még mindig lényegesen jobb, és megintcsak olcsóbb megoldás is, mint a papírtörlőkkel bohóckodni.

WC papírból hosszas keresgélés után sikerült olyat találni, aminek a minőségével meg voltunk valóban elégedve, és az ára is kielégítő volt. Bár az újrahasznosított wc papírok között mi nem találtunk megfelelőt, de rábukkantunk egy PEFC minősítésű típusra, amivel nagyon meg vagyunk elégedve. A papírgurigák szintén jó helyre kerülnek, mennek ugyanis a vermikomposztra, de erről majd később.

Ja és igen, a wc kefe.  Sikerült olyat találni, aminek a tartója fém, így nem kell állandóan cserélgetni. Maga a kefe pedig komposztálható: sörtéi növényi eredetűek, a fogója pedig fenntartható erdőgazdálkodásból származik.

 

 

 

4. Tea és kávé, víz

Ezekből is tetemes mennyiség szokott fogyni nálunk. Legyen szó akár a szülőkonzultációkról, akár a gyerekek téli teaigényéről, mindenképpen komoly mennyiségről van szó, amit még megdupláz a terapeuta fogyasztása. Teából leginkább szálas teákat használunk, bár nem minden gyerek kedveli, így tartunk azért filtereset is. Leginkább azonban olyan szálas teákat fogyasztunk, melyeket használat után megszárítva a tengerimalacok szívesen elfogyasztanak. Elsőre talán ez meglepőnek tűnik, de ha belegondolunk, máris érthető. A csipkebogyótea ugyanis semmi másból nem áll, mint szárított csipkebogyóból (ráadásul papírcsomagolásban, nagy kiszerelésben árulják, és kevés mézzel a gyerekek nagyon meg szokták szeretni: télen melegen, nyáron hidegen is slágerital). A csipkebogyót használat után 1-2 napig a radiátoron tároljuk, majd mehet be a malackákhoz, akik pillanatok alatt elfogyasztják. Ugyanerre a sorsra jutnak azok a gyümölcsteák is, melyek aromák hozzáadása nélkül készültek. Hasonlóképpen beváltak a gyógynövényes teák is, mint amilyen pl a szálas mentatea. A filteres teák a vermikomposzton végzik, erről később még lesz szó.

A kávéból megmaradó zacc igazi főnyeremény a cserepes növényeknek. Ezt rendszerint egyszerűen beleforgatjuk a földjükbe, de ha éppen egyiknek sincs rá szüksége, akkor ez is komposztálódik. Megjegyzem, hogy rengeteg növényünk van, úgyhogy szinte teljes mennyiségben szét tudjuk közöttük osztani. A kávét french press-szel főzzük, így se kapszula, se semmi ilyesmi nem marad utána, csak magának a kávénak a csomagolóanyaga, ezt sajnos nem tudjuk megspórolni.

Ásványvíz helyett tökéletesen megfelel a sima csapvíz, erre még senki nem panaszkodott.

 

5. Tengerimalacok

A tengerimalacoknak igen fontos feladat jut környezetvédelmi szempontból (is)! :) Mint már feljebb kiderült, a teák melléktermékét nagyrészt ők fogyasztják el. Fenntartásuk igazán környezetbarát. Már eleve az, hogy kicsik és növényevők, nagyban csökkenti az ökológiai lábnyomukat. Bizonyos állateledel boltokban a tengerimalacoknak szánt magkeverékek kimérve is megvásárolhatóak, saját tárolóban elhozva, így ezáltal nem termelődik ezzel plusz hulladék. Ha valaki meg tudja oldani lakáson kívül a szénájuk tárolását, és nem kell csomagoltan venni, akkor gyakorlatilag teljesen „zero waste” háziállatokat kapunk. És ami a legjobb az egészben, hogy ha természetesen anyagokkal almozzuk őket (és hát ugye mi mással?), akkor a keletkező alom kiválóan komposztálható. Bár ennek már feltétele egy kültéri komposztáló is… Ha tehát szeretnénk valamilyen kisállatot a rendelőbe, akivel a gyerekek akár játszhatnak is, a malacka kiváló választás lehet.

 

Ezen felül igen nagy mennyiségben fogyasztják a háztartási, főzéskor keletkező zöldhulladékot is, amit félre lehet tenni és elvinni nekik. A meghámozott répa héját, a brokkoli torzsáját, a retek és egyéb zöldségek fel nem használt leveleit mind szívesen fogyasztják. Szinte minden napra jut nekik ebből egy nagy adag finomság, melyek így nem a kommunálisban végzik. Ne becsüljük alá, az általuk elfogyasztott mennyiséget! Nálunk az összes konyhai zöldhulladék legalább 70%-át megeszik. Egy átlagember kommunális hulladékának kb 45%-a komposztálható lenne. A kukába dobva azonban nem komposztálódik, hanem rohad, rengeteg metánt engedve így a levegőbe. Ezért fontos a komposztálás, vagy a tengerimalacok közreműködése, mint jelen esetben is. Mi a konyhai zöldhulladékot összegyűjtjük, és megkapják a tengerimalacok. Nem csak tündéri terápiás állatok, hanem nagy környezetvédők is! 

 

 

 

6. Vermikomposztálás beltéren

A végére hagytam a vermikomposztálást, mert mindegyik ötlet közül messze ez a „legdurvább” és „legelvetemültebb”. Legalábbis, aki először találkozik ezzel a fogalommal, szinte kivétel nélkül elszörnyed és fejcsóválásba kezd. A gyakorlatban egyébként végtelenül egyszerű módszerről van szó. A komposztálás beltéri módját jelenti, méghozzá giliszták közreműködésével. Annyi a lényeg, hogy egy közepes méretű vödörbe földet teszünk, abba boldog gilisztákat, és a komposztálható hulladékot ebbe keverjük bele. Ilyen pl a wc papír gurigája, a filteres tea, kávézacc, de a szobanövények lehullott levelei, virágai, levágott ágai is. Egy ideig hagyjuk gyűlni, majd 1-2 hónapig félretesszük, és egészen addig nem piszkáljuk, amíg egyszercsak el nem készül a csodálatos, tápanyagdús komposzt belőle. Alatta pedig folyamatosan termelődik és egy üres vödörbe csöpög ki belőle az ún. gilisztatea, ami egy elég erős, növényeknek való tápoldat. Kb. 10-szeresére kell hígítani, és bármilyen bolti általános tápoldatot helyettesíthetünk vele. A keletkezett komposztban szintén a szobanövényeink lelhetik örömüket. A vermikomposztnak szaga egyáltalán nincs (ha mégis, akkor valamit nagyon elrontottunk), és semmivel nem bonyolultabb ebbe dobni a filtert, mint a kukába. Ez a fedeles vödör egyébként nem a fejlesztőszobában lakik, hanem a tárolóban, de ha nem tudják mi van benne, semmilyen feltűnést nem kelt a jelenléte. Ezzel a megoldással nem csak a lebomló hulladékokat hasznosítjuk újra, hanem teljes mértékben kiváltjuk a virágföldet és tápoldatokat is.

 

 

 

Please reload

Follow Us

I'm busy working on my blog posts. Watch this space!

Please reload

Search By Tags
Please reload

Archive
  • Facebook Basic Square
  • Twitter Basic Square
  • Google+ Basic Square

© 2023 by Natural Remedies. Proudly created with Wix.com

  • b-facebook
  • Twitter Round
  • b-googleplus