February 20, 2019

Please reload

Recent Posts

I'm busy working on my blog posts. Watch this space!

Please reload

Featured Posts

Amit a macskák tanítanak

December 19, 2019

A macska mint terápiás állat?  Sokan megdöbbenek, mit csinál ez az állat az önismereti csoportjainkon. Merthát a macskáról sok dolog eszünkbe juthat, de a feltétel nélküli szeretet és elfogadás, önzetlenség, az empátia és egyéb „terápiás állathoz illő” dolgok csak kis eséllyel.

Ha azonban képesek vagyunk arra, hogy megértsük a macskák működését, számos dolgot elleshetünk és megtanulhatunk tőlük. Ugyanakkor aztis megmutatják nekünk, milyen veszélyekkel jár, amikor „túlzásba visszük a macskaságot”.

 

 

 

1. Az élet élvezete

A macskák jelmondata a „Carpe diem!”, ehhez semmi kétség nem fér. Rengeteget alszanak (persze a lehető legkényelmesebb zugokban), az ébren töltött idő jelentős részét pedig játékra fordítják. Egyszerűen élvezik az életet, és képesek arra, hogy megadják maguknak azt, amire vágynak. Tudják, hogyan szerezhetnek maguknak simogatást, finom falatokat, hogyan vehetik rá társukat egy kis közös játékra, és hogyan kerüljék el azt, amihez nincs kedvük. Még az étkezéseknek is megadják a módját. Előbb a szószt nyalogatják le, aztán jöhetnek a puha húsdarabok, és ha még mindig éhesek, akkor esetleg a többi rész is.

Annyira asszertíven állnak ki a saját igényeik mellett, hogy ezt nem győzöm irigyelni tőlük!

Persze kár lenne tagadni, hogy némelyik macska túlzásba esik, és az életet élvező kismanóból könyörtelen zsarnokká válik. Ez az érem másik oldala. Vannak macskák, akik annyira túlzásba viszik egocentrikus működésüket, hogy az komolyan megnehezíti a velük való együttélést. Mindent és azonnal akarnak, ha pedig szükségleteik kielégítetlenek maradnak, nem riadnak vissza az agressziótól és a terrortól sem.

 

2. A határok meghúzása

A macskák az énhatárok megóvásának koronázatlan királyai! Imádom figyelni a három macskámat, miközben ezen képességüket gyakorolják.

Először is fontos tisztázni, hogy képesek megvédeni magukat! (Ellentétben pl. egy tengerimalaccal. :)

Tudnak fenyegetően nézni, ha kell fújni is. Éles karmaik és fogaik vannak, valamint elég gyorsak és hajlékonyak a hirtelen helyváltoztatáshoz. Ruganyos izmaiknak köszönhetően könnyedén elfoglalnak magaslati helyeket is. Meglehetősen komplex eszköztárral rendelkeznek, és ami talán a legnagyobb tudomány az egészben, hogy képesek ezeket az eszközöket adekvátan alkalmazni. Amikor pl. a kislányom már túl sok nekik, egyszerűen arrébb sétálnak, vagy felugranak a radiátorra, ablakpárkányra, ahol már nem éri el őket. Ha a labradorom a totális kajlaságában elveszve kishíján rálép valamelyikükre, akkor egy jól hallható fújással teszik egyértelművé, hogy rájuk figyelni, vigyázni kell. Ha viszont valamelyik kutya megpróbálja elvenni a játékaikat, vagy egy finom falatot próbál elcsenni a tányérukról, akkor előkerülnek a karmok is.

A veszély persze nem csak fizikai lehet. Terápiás cicaként sokat kell emberek között lenniük. Attól azonban nem kell félnem, hogy kiégnek, mégpedig azért nem, mert vigyáznak magukra. Bármennyire is finom a kliens ölében a simogatás, cirógatás, és bármennyire is csábítóak a finom falatok, van egy pont, amikor a macska igenis magányra vágyik. Márpedig, ha egy macska magányra vágyik, akkor nem áldozza fel magát, és nem marad ölben csak azért, nehogy megbántson valakit. Ha arra van szüksége, hogy visszahúzódjon saját magába, akkor ezt megteszi, méghozzá késleltetés és bűntudat nélkül. Elhelyezkedik a radiátoron, felmászik a szekrény tetejére, vagy éppen elbújik egy dobozban. Addig pedig biztosan nem jön újra elő, amíg nem töltődött újra.

 

Persze az énvédelmet is túlzásba lehet vinni, ennek is megvan a másik pólusa. Mindannyian láttunk már olyan macskát, akit nem lehet megérinteni, mert képtelen arra, hogy megbízzon a másikban, vagy hogy függetlenségét akár csak egy pillanatra is feladja. Rosszul méri fel a helyzetet, és akkor is veszélyt jelez a belső riasztója, amikor biztonságban lehetne. Azt is tudjuk, hogy a macskák hajlamosak arra, hogy „túlreagáljanak” helyzeteket, és sokkal agresszívabban, vehemensebben védik magukat, mint amennyire azt a helyzet indokolná. Amennyiben ilyen macskát látunk, érdemes feltenni a kérdést, vajon miért vált ilyenné. Milyen előnyökkel és milyen hátrányokkal jár ez a működés a számára?

 

3. Közelség – távolság

Kevés olyan állatot tudok mondani, ami egyszerre képes arra, hogy „vadállatként” védje magát szükség esetén, ugyanakkor mégis biztonságban közel lehet menni hozzá. Képes arra, hogy pihe-puha legyen, hogy önfeledten doromboljon, bújjon, dörgölőzzön, ölbe feküdjön, ugyanakkor nem válik kiszolgáltatottá, hiszen megtartja saját függetlenségét, és értékeli a magányt is. Képes arra, hogy közel jöjjön, amikor erre vágyik, de nem csinál lelkiismereti kérdést abból sem, amikor egyedül szeretne lenni. Vannak karmai, de vissza tudja húzni vagy éppen ki tudja engedni őket á ahogy a helyzet megkívánja. Ha kell vad, ha kell szelíd.

 

Különleges adottság egy macskánál, ha a közelség és távolság beállításánál képes arra, hogy időnként ne csak a saját szükségleteit nézze, hanem az embere vágyaira is reagáljon. Ilyen lehet, amikor ő éppen a radiátoron szundikált, amikor mi hozzálépve magunkhoz öleljük, puszit nyomunk a fejére, vagy egyszerűen csak végigsimítjuk a hátát, és ő ezt kedves dorombolással fogadja. De az is a másik fél figyelembe vétele, hogy amikor én vágyom némi magányra, és finoman letessékelem az ölemből, akkor további erőszakoskodás helyett elsétál, és keres egy másik helyet magának. Enélkül a képesség nélkül ugyanis inkább zsarnok, mint társ.

 

4. Alkalmazkodás, túlélés

A macska a mai napig képes arra, hogy életben maradjon az ember segítsége nélkül. Bár a világ számos veszélyt rejteget a számára, képes arra, hogy ezeken felülkerekedjen. A macska a jég hátán is megél, és a szó szoros értelmében nincs szüksége az emberre. Azért van velünk, mert velünk akar lenni, hiszen számára ez egy rendkívül előnyös szövetség. Talán azért is képes arra, hogy méltóságát megőrizve legyen társa az embernek, mert „tudja”, hogy önszántából van itt, és csak addig marad, amíg komfortos számára ez a kapcsolat.

Ez a fajta függetlenség azonban sok macskának olyan értékessé válik, hogy már nem tud engedni belőle. Elvadult vadmacskaként élik le az életüket, dacolva a hideg téllel, az autókkal, a mérgezett étellel, kutyákkal, és emberekkel, akik el akarják zavarni őket. Vannak macskák, akiket már nem lehet megszelidíteni, befogni, mert képtelenek arra, hogy megbízzanak az emberben.

Lehetne az életük könnyebb: nem kellene nap mint nap a túlélésért küzdeni, és megtapasztalhatnák, milyen érzés melegben lenni, tele hassal, miközben a gazdi a hátukat simogatja. A közelemben is él olyan macska, akit hiába etetek évek óta, hiába duruzsolok neki, amikor összefutunk a kertben, nem tudom megérinteni. Van egy pont, aminél nem enged közelebb.

Fontos, hogy a cicák szükség esetén képesek arra, hogy szinte bármit túléljenek. De tanulniuk kell, hogy megtalálják ebben az egyensúlyt, és ne akarjanak mindent egyedül túlélni, megoldani.

 

Please reload

Follow Us

I'm busy working on my blog posts. Watch this space!

Please reload

Search By Tags
Please reload

Archive
  • Facebook Basic Square
  • Twitter Basic Square
  • Google+ Basic Square

© 2023 by Natural Remedies. Proudly created with Wix.com

  • b-facebook
  • Twitter Round
  • b-googleplus